A Sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. 
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott:
A Gazdagság éppen egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett, amikor ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! - válaszolta sietősen.
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? 
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! -válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, amint éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet -mondta a Bánat- én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se halotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: 
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt,- válaszolta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet.
Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
-"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"